Bill: Amikor az emberek odajöttek hozzám,és azt mondták,hogy „Oké,következő évben európai turnén fogtok játszani”,azt gondoltam: „Ez annyira király!” Tom: A hangulat nagyon jó. Mindenki kijön egymással,mindenkinek megvan a saját munkája,és mindenki elégedett vele... Bill: Azt kell mondanom,hogy jól szórakozunk,és a turné jól indult,és eddig igazán nagyszerű koncertjeink voltak. Georg: Eddig nem voltak nagyobb problémáink. Bill egyszer elrontotta a napunkat,Tom gitárja egyszer feladta a szolgálatot,de ezeket kivéve szuper volt. Bill: Amikor ott állok,és tudom,hogy nemsokára fel kell mennem a színpadra,tudom,hogy még egyszer át kell futnom a dalszövegeken,de ilyenkor nem emlékszek egyikre sem. Tom: Ez az,amit nem tudsz megtenni 10 perccel azelőtt,hogy a színpadra lépnél,hogy tényleg nem tudsz azon töprengeni,hogy mit is fogsz játszani. Bill: Én ezt nem engedhetem meg magamnak,hogy így tegyek. Nem futhatok át mégegyszer a dalszövegeken,mert az totál idegessé tenne,és elrontanék mindent. Tom: Én,mint gitáros,természetesen nekem kell az egész show-t összetartani,szóval ezért megy minden nagyon jól. (Reden live) Tom: Itt otthon érzed magad,rengeteget szórakozhatsz,és szerintem ez a legfontosabb dolog a turnén,és én emiatt nagyon boldog vagyok. Bill: A koncertek szenzációsak voltak! Bill: Még semmi sincs befejezve,de az énekes már készen áll,szokás szerint... Tom: Roger! (hangpróba – An deiner Seite) Bill: Oké,Prágában kezdődött,azt tudom,aztán Ostrava,Bratislava (Pozsony),Varsó... Tom: Uhmm cseles,Prága... Georg: Bécs,Kempten... Bill: Budapest... Gustav: Zürich,Párizs... Georg: Nancy volt... azt hiszem... Tom: Mi is jött utána...?! Gustav: Mi volt,mi is volt... pedig tudom... várj,várj,mindjárt megvan... Bill: Stuttgart,München,Nürnberg... Gustav: Berlin,Lipcse... Bill: Ahogyan láthatjátok,most építik a színpadot. Itt gyakoroltunk a legutóbbi pár napban,és most itt az idő. Holnap elkezdődik. Holnap... Tom: …az első show... oohhooo! Bill: ...Prágában játszunk. Most tényleg idegesek vagyunk. Tom: Most nézd,a színpad tényleg nagyon cool! Georg: GUSTAV! Gustav: IGEEN?! Georg: Idehoznád légyszi a dzsekimet? Ott van. Gustav: PERSZE! Georg: Ebből az összes benyomásból sok ötletet gyűjthetsz. Nagyon inspiráló és szerintem nagyon kreatív időszak. Tom: Varsóban nagyon rosszul aludtam. 4:30-ig voltam ébren. Hihetetlen... csak nem tudtam elaludni. Néha nagyon sok gondolatod van,és erőlteted magad,hogy aludj el,de nem tudsz. Csak nem tudsz. És nagy forróság volt,az ablakot nem lehetett kinyitni,így bekapcsoltam a klímát,erre a torkom elkezdett fájni... rossz volt. Georg: Awww,te szegény! Tom: Borzasztó volt. Tom: A busz nagyon cool. Mindannyiunknak nagy ágya van TV-kkel,DVD lejátszókkal,és egy rakat DVD-vel. Bill: Nagyon elégedett vagyok vele. Szerintem ez egy nagyszerű busz,és nagyon jól mulatunk együtt. Tom: De néha túl kicsi. Bill: Néha vitatkoztam pár emberrel meg vitatkoztam egy kicsit a bandával is,ezek is megtörténnek. Georg: Mindenki csak megy és lefekszik az ágyába,és elhúzza a függönyöket,és ilyenkor mindenki megérti,hogy egy kicsit egyedül akar lenni. Tom: Georg lezuhanyzik,Gustav is így tesz néha,és ez így megy. Nem nagyon törődünk egymás bajaival. (Backstage-ben) Bill: Szóóóval,emberek... itt vagyunk a backstage-ben. 35 perccel vagyunk a fellépés előtt,és láthatjátok,hogy ezt kijelentve én még mindig mosolygok,de a többiek már eléggé megdermedtek. Bill: Egy kicsit ideges vagyok és fáradt. Gustav: Ez még nem vált rutinná. Minden alkalommal más a színhely,és még ha ugyanaz is a díszlet,minden egyes alkalommal egy különleges kapcsolatot kell teremtened a helyszínnel. Georg: Most gondold el,hogy hol kell álnunk minden dalnál,fémlemezt csak nem húzhatunk a fejünkre. (ezzel arra célzott,hogy sokszor a magas színpad szélén állnak,de sisakot azért csak nem viselhetnek) Bill: Igen,én voltam ma a legjobb... Tom megrázza: ...és ideges is. Bill: Ma kaptunk egy platina-,és egy aranylemezt az új albumért,és a régebbiért egy platinát. Gustav: A fanok végig énekelték az egész albumot! Bill: Nehéz elképzelni,mégis látod. Kijössz a hotelből és németül beszélnek nekünk. Persze aranyos akcentussal,de meg tudják csinálni. Tom: Bill az énekes. Mindig ezzel henceg stb.,szóval azt mondtuk: „Oké,te vagy a frontember,akkor mondanod is kell valamit...mondjuk...magyarul! Bill: Je parle un petit francais. (Kicsit beszélek franciául.) Attention. (Figyelem) Je m'appelle Bill. (A nevem Bill.) Bill: Szerintem ez kedves,ha valaki egy másik országba megy és tud mondani pár mondatot vagy legkevesebb pár szót azon a nyelven. Tom: Szóval megtanult pár dolgot. Bill: Lengyelül... hogy is volt? Aaah, „Ahoj Warszawa!” Ez volt,pontosan. Tom: És egy kis francia,én tanítok a többieknek párat közülük. Bill: Sokminden történt és nagyon sok országban voltunk,de nekem úgy tűnik,mintha csak most kezdtük volna el.