. Miért pont Zimmer 483 az album címe?

    Mi a története?

Bill: Tavaly nyáron beiktattunk egy dalszövegíró nyaralást. Amit ugyan összekötöttünk egy kis kikapcsolódással is, de a cél végül is az volt, hogy alkossunk, és új dalokat kreáljunk. Először valami frankó kis kényelmes helyre gondoltunk, mondjuk egy takaros házikóra. De aztán a végén egy szétesés határán lévő, 483-as számon futó bungalowban landoltunk. Ami maga volt a horror. Használhatatlan bútorok és berendezés fogadott minket. Ezt a helyzetet úgy oldottuk meg, hogy kipakoltunk mindent a házikóból, kiürítettük teljesen. Átalakítottuk az egészet otthonossá tettük és itt írtuk meg az album leges legelső számát a Wir sterben niemals aus címmel. Amikor elkészült ez a dal nagyon elégedettek voltunk. Ennek a nótának pont olyan lett a hangulata, mint amilyen hangulat végigkísért minket a vakáció alatt. Egy sötét szobába voltunk bezárva teljesen magunkra maradva. Minden olyan szűk és nyomasztó volt. Ez a dal eltalálta azt az érzést, ami akkor bennünk lakozott és úgy véltük, hogy ez egyfajta jel volt számunkra. Minden ideális volt ahhoz, hogy nekivágjunk egy albumnak, hogy elkészítsünk egy albumot.

2. Mit kell tudni a Zimmer 483 című dalról?

Tom: A Zimmer 483 című szám úgy éreztük, hogy igazán jól sikerült. Azt adja vissza, amilyenek akkor mi ott voltunk azon a nyáron. Mind a hely, mindpedig a dal egyfajta szimbólikus értelmet kapott, és így sokat jelent nekünk.

3. Kicsit szokatlannak tűnik a hely, ahol ihletet kaptatok és dolgoztatok.

    Ti hogy gondoljátok?

Bill: Igen egy kicsit fura, mert eredetileg mi is úgy terveztük, hogy elmegyünk nyaralni, kiveszünk egy hotelszobát. De egyszercsak ott ültünk egy bungalowban ami kicsit olyan érzést keltett, mintha otthon lettünk volna a megszokott környezetben. És akkor úgy éreztük, hogy ennek jelentenie kell valamit. 

Tom: És még ehhez jön az is, hogy itt írtuk meg az első közös nótánkat.

4. Nem türelmetlenkedtek a rajongók, hogy megszülessen végre a második album?

    Nem éreztétek magatokat kényszerítve, hogy ismét előrukkoljatok egy lemezzel?

Bill: Végülis igen, volt egyfajta külső kényszer. Mindenki azt hajtogatta, hogy a többi első albumos csapat is mindig bizonyít, hogy igenis jók és sikeresek. Tehát ebből kifolyólag nekünk is meg kell mutatni, hogy milyen szuperek vagyunk. De mivel a görcsölés nem a mi stílusunk, ezért megpróbáltunk mindent ugyanúgy csinálni, mint korábban, lazán és teljesen objektíven viselkedtünk. Totál abban a rendszerben és olyan módszerrel dolgoztunk, mint azelőtt. Mi nem akartunk stresszelni, kerültük a veszekedéseket és az idegeskedést. Azon voltunk, hogy abszolút kiegyensúlyozottak maradjunk. És ez bevált.

Tom: Nekünk nem volt semmilyen konkrét dátum, hogy meddig és mikorra kell összehozni az új lemezt. Úgyhogy azt mondtuk: fityisz mindenkinek, nem határidőre dolgoztunk. Úgy álltunk hozzá, hogy készleszünk amikor készleszünk. És csak miután befejeztük a lemezt, lőttünk be egy dátumot a megjelentetésre. A folyamatos turnézás során rengeteg új élményt szereztünk, amiket aztán feltudtunk használni a második albumnál és szerintem tényleg csak így lehet valami igazán ütőset összehozni. Úgy gondolom, ha az ember kényszerből ír dalokat az soha nem lehet olyan frankó, mint amikor a szabadság és a kötetlenség tudatában alkot. Így jobb ütősebb nótákat lehet írni.

5. Az új album már mélyebb hangzással bír az előzőhöz képest.

    Minek tudható be a változás?

Bill: Azonnal érzékelhető, hogy sokkal tartalmasabb, mélyebb lett. Így tényleg másabb lett a hangvétel, de azért mégis egyértelműen felismerhetőek vagyunk. Az első hang leütése után azonnal tudják az emberek, hogy ez a banda a Tokio Hotel. Szerintem teljesen természetes, hogy fejlődünk és haladunk előre. Az lenne a rossz, hogy ha ez nem így történne. De mindenképpen hozzáfűzném, hogy ez nem egy tudatos fejlődés volt, ez egyszerűen így alakult, így jött össze és ez így jó. Teljesen normális folyamat, amin szerintem minden csapat keresztülmegy. És mindenki folyamatosan hozzárakja a dolgokhoz azt a pluszt, amit a tapasztalatok által szerez.

6. Milyen téren fejlődtetek leginkább?

Tom: Természetesen mind zeneileg, mind technikailag sokat fejlődtünk, hisz rengeteget játszottunk. Sok új információt szereztünk. Kipróbáltunk új effekteket, új hangosítási technikákat, ezek voltak, amikor igényesebben sikerültek de az is előfordult, hogy nem. Az egésznek az a lényege, hogy, ahogy állandóan úton voltunk, sokmindent megéltünk és kipróbáltunk, így rengeteget javultunk az előzőekhez képest és ezeket mind hasznosítani tudjuk majd a stúdióban. Ez nálunk kénytelen kelletlen úgy alakul, hogy mindent útközben csinálunk. Billnél mindig ott a szövegkönyv, nálam az akusztikus gitár és aztán végén, amikor bevonulunk a stúdióba, összeáll a teljes kép.

7. Mi motiválta a bandát az új album elkészítésénél?

Bill: Azok a dolgok, amik a múltévben történtek velünk hallhatók az egész albumon. És nagyon sok mindent meséltünk el azokon a dalokon keresztül, amiket mi valóban megéltünk vagy olyan dolgokról, amik hosszú időn keresztül foglakoztattak bennünket. Gyakran előszedtünk olyan témákat, amik igazán megmozgatják, érdeklik és érintik a csapatot. Fontos számunkra, hogy olyasmiket közvetítsenek a dalok, amiről elmondhatjuk, hogy igen ez tutira motivál bennünket, és erről mindenképpen akarunk beszélni. Tavaly annyi ilyen élmény érte a bandát, hogy tudtuk ezekkel biztos meglehet tölteni egy teljes albumot. Az egész lemezt a velünk történt események sorozata veszi ki, és ezt úgy érzem hallani is a lemezen. Ez így van jól.

8. Miért olyan lehangoló a számok többsége, mint például az Übers Ende der Welt című dal is?

Tom: Igen a dal egy kicsit lehangolónak tűnhet amiatt, hogy a világ végéről szól. Nagyon sokszor jönnek oda hozzánk emberek és felteszik a kérdést, hogy: ,,Mégis miért énekeltek ilyen letargikus világ vége dolgokról, amikor tök frankó életetek van?" Miért vagytok ilyen szomorúak és melankolikusak, honnan szeditek ilyen fiatalon ezeket az érzéseket?” Pedig igazából ez a dal pozitív tartalommal bír és csak első hangzásra, tűnik aggasztónak. Valójában nem egy nyomasztó dologról van szó. Arról szól, hogy együtt akarunk elmenni a világ végéig. Közösen akarjuk áthágni a határokat és, hogy ezt együttes erővel meg is tudjuk csinálni. Törjetek ki a mindennapok fogságaiból, ha ehhez van kedvetek. Tehát ez tényleg egy pozitív töltetű alkotás. De akik először hallgatják, azoknak nyomasztónak tűnik. Több ilyen számunk van az albumon, ami elsőre szomorú hatást kelt. Például ott van a Wo sind eure Hande, ami egyfajta köszönődal a rajongóknak számára, az eddigi, illetve a jövőbeli koncertekért. Ezt a dalt azért írtuk, mert szeretünk, és még sokáig szeretnénk játszani nekik a turnékon, őrült nagy csarnokokban. Ez a dal egyszerűen csak jött, el akartuk mondani, hogy hogyan legyetek lazák, hogy hogyan szórakozzatok és nem világrengető gondolatokat akartunk felvonultatni benne. Tehát nem minden dalunk negatív.

9. Az Übers Ende der Welt dalra hogyan próbáljátok buzdítani a rajongókat arra, hogy tegyenek lépéseket saját világuk és akaratuk érvényesítésére?

Bill: A szám részben egy valódi történetet mesél rólunk. Föladtuk a régi életünket és valami egészen újat kezdtünk el, ami egy óriási változás volt számunkra. Az embert baromi sok dolog stresszeli és idegesíti. És úgy gondolom, néha ki kell lépni a hétköznapokból és csak az igazán fontos dolgokra, kell koncentrálni. Azt csinálni, ami neked jól esik, és amivel fel tudod az energiáidat tölteni, feltudod magad pörgetni. Kell, hogy legyen egy tiszta kép magad előtt. És nem szabad félni új útvonalat keresni, más utakon járni és új dolgokat kipróbálni. Optimistának kell maradni, illetve törekedni kell rá. Az a lényeg, hogy senki ne féljen.

Tom: Igen szóval ez valahogy arra ösztönöz és buzdít, hogy merjünk bátrak lenni. Mert a hétköznapokból ez a bátorság hiányzik. Tulajdonképpen ez egyfajta lelkesítő dal.

10. Mit lehet elmondani a Totgeliebt című számról?

Bill: Erről a számról tudni kell, hogy ez volt az a dal, ami a stúdióban egyszerűen csak jött belőlünk. Elkezdtem énekelni és már az első másodperctől benne volt az a totális energia az igazi érzés. Ez az alkotás azon kevesek egyike, ami nagyon gyorsan megszületett és iszonyú gyorsan fel is vettük. Igazából ez a kedvenc dalaim egyike. Vannak olyan pillanatok, amikor az ember azt érzi, hogy egyszerűen beragadt a kapcsolata amiben él. Már semmisem a régi. Mindennap látja a másikat, ám egy pillanatban mégis ráébred, hogy minden, ami eddig összekötötte őket egyszercsak megszakad, meghalt a szerelem. És ez ellen gyakorlatilag semmit sem tudsz tenni. Ezt az egészet látod közeledni. Már nincs sok mondanivalótok egymás számára és minden, ami eddig összefűzte ezt a két embert semmissé válik. Mint mondtam ez az egyik kedvenc dalom és imádom a zenéjét is. Végig az egész album alatt figyeltünk arra, hogy szépen hangzó dallamokat írjunk. Nekem tényleg nagyon lényeges volt ez. Azt akartam, hogy dögösen szóljon a gitár klassz ütemmel, frankó ritmust szerettem volna belecsempészni. Szóval egyszerűen csak erőteljes dalokat akartunk összehozni, ami úgy érzem, hogy sikerült is. Mindez baromi fontos volt számomra. Sőt, mindannyiunk számára.

Tom: Ennek a dalnak a kapcsán többször kifejtettem Billnek, hogy ez a szerelem halála jelenség sokszor előfordul, főleg a hosszú kapcsolatoknál. Ez egy tökjó példa arra, hogy miért nem kellene az embernek hosszú távú kapcsolatokba bonyolódni.

Bill: Ez pont nem jó példa, mert a legtöbb esetben azért nem így van.

Tom: Mindegy ezt én valahogy nem bírom. És nem is akarok ezekről a halott szerelmekről énekelni.

Bill: Ez ugyanúgy barátoknál is megtörténhet. Képzeld el, hogy hosszú idő után összefutsz azzal az emberrel, akivel régen nagyon jó barátságban voltatok. És egyszer csak ott álltok egymással szemben és nem tudod, hogy miről is kellene beszélgetni. Szerintem ez nemcsak a hosszú távú kapcsolatokkal fordulhat elő.

11. Mely számok a legkedvesebbek nektek az albumról?

Tom: Előre tisztázzuk, az én kedvenc dalomról nem óhajtok nyilatkozni!

12. Mi inspirált titeket a Spring Nicht című dal megírásánál?

Bill: Úgy gondolom a dalokhoz az inspiráció a tudatalattiból jön. Mindannyian más típusú zenét hallgatunk. Mindannyian teljesen más karakterek vagyunk. És ezt hagyjuk is belefolyni a dalokba. Ez automatikusan jön. Ennek a számnak van egyfajta súlya és mélysége, ami úgy gondolom a dallamán is érzékelhető. Ez tényleg egy szomorú melódia és ezt a szomorúságot a zenébe is átültettük. Arról szól, hogy a legrosszabb dolog az, amikor az ember feladja és már nem hisz magában. És amikor ezt a környezetüknek azoknak, akiknek szeretik őket, végig kell nézniük, miközben semmit nem tudnak ellene tenni. Hát…

Tom: Igen, ebben a dalban azt fogalmazzuk meg, hogy sok ember életében az a pont, amikor már nem képes kitartani és egyszerűen összeomlik. Elérkezik az életében az a pillanat, amikor felteszi a kérdést magának: ,,Mi a fenét keresek én még itt?” Mi azt akarjuk elmondani, hogy erre nem az a megoldás, hogy elveted az életet és hátrahagysz mindent és mindenkit.

Bill: Az embernek mindig eszébe kell jussonanak a szép pillanatok még akkor is, ha ez nehezére esik.

Tom: De ha az ember esetleg nem emlékszik ilyen dolgokra, akkor sem szabad feladnia. Ez a dal mondanivalója.

13. Borzalmas lehet az öngyilkosságba menekülés folyamatának tehetetlen részese és szemtanúja lenni.

      Volt már benne részetek?

Bill: Igen szörnyű lehet végignézni, hogy valaki lassacskán eltávolodik tőled. Egyszer csak összedől az addigi felépített világa, és aztán ott vergődik a csaptában élete romjai között. Nem tud magán segíteni és szenvedései közepette, azon gondolkodik, hogy öngyilkosságot követ el. Ezt iszonyú lehet átélni. Nagyon boldog vagyok, hogy eddig ez engem elkerült és szerencsére azok közül sem gondolt ilyenre senki, aki nagyon közel áll a szívemhez. Aki nem találkozott még ilyen esettel annak nehéz is egy ilyen szituba beleélni magát és elképzelni és, hogy hogyan viselkedne ekkor. Szerintem az egyetlen dolog, amit az ember tehet beszélni erről a témáról. És mi pont ezt tesszük.

14. A Heilig dallal mi volt a célotok, mit szerettetek volna közvetíteni?

Bill: Egyszerű a dolog, mi szimplán csak azt szerettük volna megtudni, hogy mit jelent a szerelem. Arra akartunk rávilágítani ezzel a dallal, hogy van egy olyan érzés, amit tényleg nem lehet megfogalmazni. Ami sokkal több, mint a szerelem és az összes ehhez kapcsolódó érzés együttvéve. És ööö…

Tom: Igen és ez a szentség, amit már nem tudsz fokozni. Ez volt az a kifejezés, amit kerestünk. Mi egy szó után kutattunk, ami már fokozhatatlan, ami mindenek fölött áll.

Bill: Sokáig kerestünk egy szót, hogy vajon melyik lehet az, amiben minden benne van. És ez a szentség, szentnek lenni. Mi lehet nagyobb dolog annál, ha azt mondod valakinek, hogy szent vagy számomra és mindig is az leszel? Mindegy, hogy mi lesz kettőnkkel a jövőben, vagy esetleg mi történik a többiekkel. Te mindig a legkülönlegesebb helyen leszel az életemben, és ezt nem tudom máshogy kifejezni, minthogy, szent vagy számomra. És ez soha nem múlik el